Színezd újra

Elsötétedett az egész ház. A klánok tagjai rögtön az estebéd után elmentek; a felszolgálókkal valamint a kisegítő személyzettel az imént hagyta el a parkot a kisbusz. Értem Luca jött: tíz órára beszéltük meg a találkozót, s mivel volt még fél órám, gondoltam nézelődöm kicsit a kandallótűzben otthonossá váló kúria nagytermében.

Gondolatban kiszíneztem a termeket. Képzeletben komlófüzért aggattam minden korlátra, hatalmas piros masnis magyalkoszorút függesztettem a kandalló fölé. A hatalmas szalonban akár három fa is elférhetne úgy, hogy ne zavarjon senkit, de ismerve Mackintosh riadalmát mindentől, ami karácsonyi, inkább csak egy fenyőt helyeztem el a kedvenc fotelja mögé, a bal sarokba. Ideális lenne a kandalló tüze mellől nézegetni, miközben az elnyűtt fotelokban pihennének a vendégek forralt bort kortyolgatva...

 A fenyőkre fehér égősor kerülne, klasszikus arany-piros - tőlem akár Mackintosh kockás- gömbökkel, masnikkal, magyallal, régi, madaras díszekkel. Nem igazán tennék több díszt a nagyterembe, méláztam elgondolkozva, aztán kipillantottam a parkra és az erdőre.

A parkba mécseseket tennék, talán pár izzósort is, a bejárattal szemközti bokrokra. Ja és hatalmas bogyókkal teli vendégváró koszorút az ajtóra. Egy kis fagyöngyöt ide, egy kis fagyöngyöt oda. Biztos találnék pár dobozt, a régi nagy lámpásokkal és díszekkel...

- Kate!

Úgy pördültem meg, mintha kísértetet láttam volna. Mackintosh az ajtóban állt, zsebre dugott kézzel- szerencsére lecserélte a kiltjét és felhúzta a nadrágját. Az első gondolatom az volt, hogy vajon miért szólít mindig a keresztnevemen. A második pedig az, hogy valószínű, azért, mert nem létezett a világon még angol- nemhogy skót-, aki értelmesen ki tudta volna mondani a nevemet. Voltam már chair, azaz szék is, meg cheer,  de a leggyakoribb változata külhonban vidám családi nevemnek ( lásd a bemutatkozót - na jó segítek: Csíz ) , szóval a leggyakoribb és legkevésbé hízelgő névváltozat a Cheese, azaz sajt volt. Így inkább voltam Kate, mint Miss Sajtos.

Szóval ott állt Mackintosh, én meg mint egy besurranó, épp álmodoztam a kandalló fényében.

- Sajnálom, uram - mondtam, kiélvezve, hogy megint " Sir"-nek nevezhetem, amitől egyébként mindig olyan dühös lesz, mint egy robbanásra kész bika. ( Ha belegondolok ez a jelző túlzás némiképpen. ) - Én csak arra várok, hogy értem jöjjenek- magyaráztam, immár magabiztosan.

- Remek - válaszolt, hozzá képest túlságosan is kedvesen. Közelebb léptem, elvégre nincs félnivalóm, és megállapítottam, hogy eleget ivott ahhoz, hogy azt mondhassam, sokat ivott. Persze nem volt részeg, egyenesen állt mint a cövek, de eltűntek a ráncok a szája körül, és előbújtak a nevető kis szarkalábak a szeme sarkában.

- Tudja, gyönyörűvé tehetnének ezt a helyet...- próbálkoztam.

- Állj, állj, kicsi szobalány.

( Mit nem mond!!!.) Kicsit felhúztam az orrom.

- Gondolom, mindennek meglenne a helye - magyarázta mély hangján. - Egy kis masni ide, egy kis girland oda, neont a fákra, karácsonyfát minden sarokba, gyertyát az asztalra - itt egészen közel hajolt- ne higgye, hogy nem vettem észre- aztán újra kiegyenesedett-, de tudja ez itt az én otthonom. Ez volt a szüleim otthona és az ő szüleiké, egészen az ük-ük nagyapámig. Gondolja, szívesen csinálok az életünkből kirakatot, csak mert ide tévedt hozzám egy kirakatrendező?

- Nem kell ennyire sarkítania.  Én nem azt mondtam, hogy miattam kell megtenni, és még azt sem, hogy legyenek mindenütt neon fények. De ez a hely gyönyörű és csak a kastély egyik szárnyát használja. A másik itt van kihasználatlanul. Amikor felvettek úgy hittem, felkészítjük a kastélyt a karácsonyi szezonra. Nem bűn, ha az ember arra gondol, mennyivel gyönyörűbb lenne ez a hely egy kis segítséggel.

(Oh, annyira büszke voltam magamra. Egy többszörösen összetett mondat, ráadásul krízis helyzetben, és megítélésem szerint nem vétettem egyetlen egy nyelvtani hibát sem! )

- Tudja, maga nincs itt egy hónapja sem, de már most fel akarja forgatni a világomat.

 - Ez nem igaz! Nekem eszembe sem jutott.

- A maga kis romantikus elképzeléseihez nyilván passzolna - folytatta, mintha nem is hallana meg. -  Láttam, ahogy szájtátva bámulta, ahogy a klánok énekeltek, ne is tagadja, majdnem megkönnyezte, hogy milyen szentimentális banda vagyunk.

- Ne mondjon ilyet! - A francba, valóban így volt. - Maga mindenben csak a rosszat látja. Én csak felkínáltam egy opciót!

( Ajjaj. Először is bocsánat a sok kommentárért, és azért is, hogy itt most leállítom a jelenetet, de tessék elképzelni Mackintosht úgy, mint aki roppant módon élvezi, hogy kötözködhet és közben gonosz farkasként vigyorog rám.  De hogy visszatérjek gondolatbeli " pause " gombomra, ez vagyok én, folyton félreérthető párbeszédekbe keveredek. " Kielégítőnek tartja a szolgáltatást?" Hát melyik nő beszél így? " Felkínáltam egy opciót?" Komolyan, nem ismerem magam, ki ez a nő??? )

Szóval kimondtam azt a bizonyos mondatot, amire Mackintosh arca kissé megvonaglott, de uralkodott magán.

 - Tudja mit? - kérdezte. - Nem szoktam ilyet tenni, de jöjjön vissza holnap, és mutatok magának valamit.

- Öhm - ez volt a válaszom, amire váruram és munkáltatóm bólintott.

Aztán Luca hangját hallottam, ahogy magyarul azt kérdezi: - Van itt valaki? Kata?

- Úgy hallom, megérkezett a fuvarja.

Én is bólintottam, és ott hagytam Mackintosht a kandalló előtt.

Mi lesz itt holnap?