Hurrá, itt vagyok!

Azt mondják, ha Katalin napja kopog, karácsonykor meleg idő lesz. Úgyhogy bízva a magyar népszokásokban otthon hagytam a legmelegebb pulóvereimet.  Alig érkeztem meg a ködös Albionba, majdnem levett a lábamról egy szélroham. De azért szép volt minden - már amit a széllel küszködő esernyőtől láttam- , és ráadásul tetszett az emberek tülekedése, a sok ricsaj, az angol nyelv- ó igen, az angol nyelv a gyengém. Tudjátok, az újdonság és a kaland mindent csillámlóan színessé és fényessé varázsol. Pont olyanná, mint ahogy itt csillog előttem egy vadregényesen mély fürdőkád- de erről inkább majd később...

Miközben a bőröndömet toltam a Heathrowról kifelé menet, tudtam, hogy bármennyire is rosszat mondott az indulásom napján Luca varázsgömbje, nekem sikerülni fog. Luca, a barátnőm, aki ezt a munkát megszervezte nekem, már két éve idekinn él. Ő már félig őshonos, számomra ezalatt a pár nap alatt ez már megkérdőjelezhetetlen tény, amellett az ugyancsak tagadhatatlan tény mellett, hogy ebben az országban én leszek a kinevezett ázott veréb. Van valakinek egy esőkabátja kölcsönbe? Hogy mennyiszer megáztam azalatt a négy nap alatt, mióta itt vagyok! De igazatok van, az ember ilyen esetben magára vessen.

Visszatérve a Luca gömbjére, Luca jósgömbje varázserővel bír. Még oviban kapta, és mióta az óvónővel is megverekedett érte, mindig magánál tartja. Bármilyen kérdésre válaszol, és a lényeg, hogy mindig az igazat mondja. Nekem ez a gaz gömb, miután megráztam, és puszit nyomtam a repedésére ( a legenda szerint ott vágta fejbe vele Luca a gonosz Szilvia nénit), azt a válaszolta a kérdésemre, hogy: nem jött el az idő! ...

(((Itt üzenem neked, Luca, valami nagyon nincs rendben a gömbbel. Karmatisztítás? Füstölés? Locsold le szerintem szentelt vízzel, megártott neki a sok skót whiskey. No de már megint elkanyarodtam, bocsánat, még csak ismerkedem a blogolással.)))

Szóval soha nem fogjátok kitalálni, miért jöttem ide, Skócia N. járásába. Azért jöttem, hogy megmentsem a Karácsonyt! Ettől senki sem tántoríthat el! ( Főleg, hogy olyan busás fizetést kapok érte, és olyan helyen lakhatok, ami minden Austen rajongó vágya. ) Kivéve, hogy Austen nem Skóciáról írt, és hogy a Karácsony megmentése elég üzleties célból vált harci kérdésemmé, DE ez egy modern történet, mint látjátok.

Ki mondhatná el magáról, hogy az lesz a dolga az elkövetkező négy hétben, hogy karácsonyi hangulatúvá tegyen egy ódon, skót kastélyt? Na, na, nem látom a kezeket! :D

Most mennem kell, mert mindjárt indulunk, és végre megláthatom azt a romos, vadregényes, szellemjárta lakot, ahol nem fogok mást csinálni, mint karácsonyfát díszíteni, meg ezüstöt tisztítani, meg követ sikálni, és ha minden olyan vadregényes lesz, mint ez a kád itt a szállásomon, akkor... . :) Arhhhh! Ahogy ígértem, hozok majd képeket. Addig is egy zene, amit most folyton dúdolok:

UI: Luca szerint rettentően szétszórt a fogalmazásom, amivel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy egyszer biztosan jobb lesz.

Kata
vagyis ahogy Jurij most ordítja a fülembe:  Kaaaate! :)))

Most rohanok!