Szerzői jog védelme alatt álló honlap. Üzemeltető: Blogger.

Figyelem! Itt semmi sem az, aminek látszik...

 2015. december 1., kedd

Morcos vagyok, ezért a máról csak röviden:  TITOKTARTÁSI NYILATKOZATOT írattak alá velünk. Titoktartásit!!! Jurij azt mondja, simán blogoljak mindent le, úgy sem veszik észre. De én, mint mindig parázok. Most is, ahogy itt írom a bejegyzést, már legalább négyszer hátranéztem. Nem láttam sehol senkit. A legnagyobb művészek is beleírják a regényükbe a valóságot, én miért ne írhatnék blogot belőle???
Na mindegy. Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a neveket, meg nem írok helyszínt, és megpróbálok olyan képeket gyűjteni, amik - szinte megszólalásig- hasonlítanak a valósághoz. Ezt be merem vállalni, de azért megnézem, nincs-e valahol poloska a szállásomon. Nem csak a bogárra gondoltam.

A nyilatkozat egyébként három oldalas volt, és úgy kezdődött " fogadom" a végére pedig ezt írták
" Isten engem úgy segéljen". Na tessék, igazi rebellis harcos vagyok.
A kép azért van itt, mert még mindig vacogok, pedig már takaró alatt kuporgok. Nem bírom megszokni az itteni nyirkos hideget. Miközben a kulcsárnőre vártunk - no halljátok, ott még van kulcsárnő! - aki egyébként nem engedett be, mert nem beszéltünk a vár urával, szóval miközben rá vártunk, bekontárkodtam a cselédház - mert ott még ilyenek is vannak! - konyhájába. Épp a karácsonyi puncsról vitáztak, én meg úgy hegyeztem a fülemet, mintha manó lennék.  Sajna nem vagyok az, így nem tudtam meg sok mindent. A lényeg talán annyi, hogy a kövér, rózsaszín kockás kötényes szakácsnő vanília rudat is akar az italba tenni, míg a vadászra emlékeztető, szikár tweet öltönyben vacogó öregember ezt hangosan kikérte magának. Sajnos nem értem a skót akcentust, vagy az is lehet, hogy olykor-olykor valamiféle ősi gael nyelven hadováltak. Minden esetre, nem zavartatták magukat, mikor megláttak, picit eltátották a szájukat, aztán tovább folytatták. Amikor végül kimentem, hallottam, ahogy egyikük becsapta maga mögött az ajtót. Tudnak ám itt is perelni!

Mivel üldözési mániám van mindenféle titoktartási, még egyszer TITOKTARTÁSI szerződés miatt, ezért most nem merek ennél többet írni. Viszont találtam egy puncs receptet, amit a mi szűkös éléskamránkból is el tudok készíteni, mondjuk annyi, hogy a mézet el kell csennem Luca otthonról hozatott túlélőkészletéből, - láttam, kérem, igazi mosolygós arcú maciméze van! Bizony mondom, nehéz lesz a skót üvegesből visszatuszkolni, hogy Luca ne vegye észre - de ha majd igazi boltot látok, ígérem, veszek, és pótolom a hiányt.

Itt a recept, ti is csináljátok meg szerintem, ha  fáztok ...  :)

Mézes-narancsos puncs

Hozzávalók:

0,8 liter almalé
1/2 citrom leve
1/2 narancs leve
4 filter narancstea
3 teáskanál méz
3 karika citrom

Elkészítés:
A tea filtereket leöntjük ½ liter forró, lobogó vízzel, 5 percig ázni hagyjuk, majd kivesszük a filtereket. Az almalét felforrósítjuk!!! - még sosem forrósítottam almalevet - , majd a citrom- és narancslével együtt a teához öntjük. Mézzel édesítjük - MACIMÉÉÉZ!!! - . A citromkarika a díszítésre szolgálhat.
( Én nem fogok citromkarikát beletenni, mert úgy is behúzom egyszerre. )

Kockás takarós, macimézes szép napot mindenkinek! 

Kata

1 megjegyzés:

reea 2015. december 6. 22:48  

Titoktartási! :D
Ez egy virgin puncs, de azért én majd teszek bele rumot is. :D

Megjegyzés küldése

Blog template by simplyfabulousbloggertemplates.com

Back to TOP