Csók

Picit másnapos vagyok, és nem merek arra gondolni, mit is csináltam.

Az van, hogy beszöktünk Mackintosh birtokára, a titokzatos lezárt részre, és Jurij, Luca, meg én elkezdtünk kísértetre vadászni három üveg pezsgő kíséretében!

Az eleje izgalmas volt. Azt mondják, a nevelőnő szelleme legtöbbször az északi folyosón látható, szóval lehuppantunk a folyosó végén álló poros fotelekbe, jól betakaróztunk és kísértet sztorikat meséltünk. Én baromira félek a szellemektől, nagymamám sokat mesélt boszorkányokról, meg mindenféle babonás történetről, hogy eléggé felkészült legyek. Annyira felkészített, hogy nem merek megnézni a tévében egy tizenhatos karikás filmet sem, mert rögtön idegbajt kapok.

Forrás: Pinterest

Szóval ott ültünk, miközben Jurij fagy anyóról mesélt sejtelmes, mord hangon és egyszer csak huzatot éreztem a kezemen. Ott helyben elkezdtem sikoltozni, majd miután Jurij erélyesen rám szólt, hogy fogjam be, mert talán még a főnök meghallhatja, kinyitottam a pezsgőt és elkezdtem éjfél előtt inni.

Jurij nem szólt nekem arról, hogy Mackintosh a kastélyban lesz. Ha tudom, messziről elkerülöm Heart Hollow-t, jelen esetben Mackintosh haragjától jobban félek, mint bármilyen szellemtől.

Szóval ott ültünk és viccelődtünk, hogy susoghatna már az a ruha, amikor megnyikordult valahol a hátunk mögött egy ajtó. Értitek, a nem használt, lezárt szárnyban. Mondtam Jurijnak, hogy iszkiri, én nem maradok egy percet sem. De akkor meg gyávának neveztek. ( Nem mintha nem lett volna vékonyabb a megszokottnál Jurij hangja. )

- Felelsz vagy mersz?

Luca mindig a legalkalmatlanabb időpontokban akar játszani.  Csak ez kellett még. Arra gondoltam, Luca képes lenne olyat kérdezni, amit Jurij nem hallhat, szóval a " mersz"-et választottam.

- Akkor menj és nézd meg, mi nyikorgott.

- Haha- pöffeszkedtem a pezsgővel a kezemben. - Nagyon vicces.

- Nem is vicces - kiáltott fel Luca, mire Jurij hangosan felkacagott.

És akkor kinyílt az ajtó gyerekek.

Luca sikítva elrohant, Jurij tátogott pár pillanatig, aztán utána iszkolt, én meg álltam mint egy szobor. Lefagytam, nem tudtam mozdulni. Az ajtó csak résnyire nyílt ki, először eszembe jutott, hogy talán a huzat vágta ki, de aztán láttam, hogy lassan egyre nagyobbá válik a rés, és ott állt ő. Fekete ruhában, akár egy betörő, kezében egy esernyőt tartva.

- Jézusom! - kiáltottam, miközben a szívemhez kaptam.

- Maga??? - Mackintosh ugyanolyan rémültnek tűnt, mint én. - A frászt hozta rám.

- Még hogy én? Mit csinál maga itt? - Kicsit fura volt ez a kérdés, tekintve, hogy ez az ő háza, amibe én settenkedtem be.

- Hiszen ez az én házam!- mutogatott rám az esernyővel, mint egy betörőre.

Nagyot sóhajtottam: - Tudtam, hogy ezt fogja mondani.

Morcosan méregetni kezdett, és meglátta a kezemben a félig kiürült pezsgős üveget.

 - Nocsak Szilveszterezünk? Inkognitóban?

- Honnan tudtam volna, hogy maga itthon van? Nézze, - próbáltam magyarázkodni- ez csak egy ártatlan tréfa volt.

- A frászt hozták rám, amikor meghallottam a nappaliban a nevetésüket.

Elgondolkoztam. - Ez mikor volt?

- Úgy fél órája.

Kirázott a hideg. - Mackintosh, mi fél órája nem nevettünk.

- Na ne vicceljen.

- Oké, - feleltem óvatosan-, de higgye el, nem viccelek.

Mackintosh egy pillanatig elámult, majd gyorsan bezárta maga mögött az ajtót, aztán a biztonság kedvéért még körbepillantott. - Talán menjünk le melegebb helyre, hogy ezt megvitassuk.

Nem tiltakoztam.

Az óra a háromnegyed tizenkettőt ütötte, miközben még mindig azt hallgattam, hogy mennyire felelőtlen vagyok, és egyáltalán mit is képzelek én, különböző érthetetlen káromkodásokkal fűszerezve. No de mit képzelt ő? Mackintosh annyira ideges volt, hogy szinte kikoptatta a szőnyeget a folyamatos fel - alá járkálásával. A legtöbbször rám sem nézett, hihetetlen szenvedéllyel ontotta a 'soha nem láttam még ilyen idegesítő, kotnyeles nőszemélyt' és társait, és amikor rám pillantott, dühében kitágultak úri orrcimpái és úrias morgással fújtatott egy nagyot. Volt egy olyan sanda érzésem, hogy sokkal inkább dühös arra, hogy láttam gyáván és reszketegen, minthogy illetéktelenül behatoltam szilveszter éjszakáján egy szigorúan lezárt épületrészbe. Úgy tűnik a babonásság nem csak a magyar felmenőim tulajdonsága, van a skótoknál is elég.

- Nem gondoltam volna, hogy hisz a szellemekben - szólaltam hirtelen meg, amitől Mackintosh megbotlott a saját lábában.

- Nem is hiszek - jelentette ki makacsul.

- Akkor mit hitt, mit fog találni fent? - próbáltam provokálni, de csak kedvesen.

- Pár illegális bevándorlót?

- Nem vagyok illegális és még csak igazi bevándorló sem - szűrtem a fogaim között.

- Ha már a babonáknál tartunk - lépett közelebb Mackintosh, miközben az órára nézett, ami épp akkor ütötte az éjfélt.

Ijedten hátraléptem, mert közelről még inkább rémisztőnek tűnt. - Mit akar Mackintosh?

Az arca megkeményedett, és összehúzta a szemét. - Adja ide azt a pezsgőt.

Engedelmeskedtem. Tehet mást is az ember ezzel a skóttal szemben? Bement a konyhába, majd céltudatos arckifejezéssel, amitől mindig olyan regényesen jóvágásúnak tűnik, visszajött két pohár pezsgővel. Én nem akartam inni, Istenemre mondom, úgy éreztem, elég volt már arra a napra, sőt az  elkövetkezendő évre is, de nem mertem ellenkezni.

Mackintosh közelebb jött, kezembe nyomta a pezsgőspoharat, majd egy féloldalas mosoly kíséretében rám kacsintott. 

- Boldog Új Évet, Miss Kate!

- Boldog Új Évet, Mackintosh!

 Azzal koccintottunk egyet.

Aztán, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne,  megcsókoltuk egymást...

Nem tudom eldönteni, hogy hogyan csókolóztunk, formálisan vagy szenvedélyesen, hosszan vagy röviden, mert attól a pillanattól, hogy a szája hozzám ért, én úgy éreztem, a föld felett lebegek és beszippant a ködös múlt, egy régi, régi mese, amit még gyerekkoromban alkottam magamnak, ami biztosan csak azzal végződhetett, hogy boldogan éltek, sőt még azon túl is boldogok voltak. 

- Azért ne higgye, hogy már nem haragszom- mormogta, miközben a nyakamba csókolt, és tudtam, hogy az én történetem, még a régi mesénél is izgalmasabb lesz. 

Feltűntek előttem a közös karácsonyok, romantikus lovas kirándulások az elhagyatott kastélyok között, Mackintosh kiltben, és Mackintosh kilt nélkül... 

- Miss Kate- sóhajtott a fenti úr egy nagyot. - Már megint csak tervezget, fejezze be, de azonnal  - parancsolta, aztán harapott egyet a fülcimpámba megerősítésül. 

Uhh? Szóval hangosan kimondtam volna? 

- Hát jó - nyögtem, azt hiszem, magyarul.

És akkor Mackintosh megfogta a kezem, mint egy dévaj, titokzatos, arisztokrata hős, és olyan helyeket mutatott a kastélyban, amiről még álmodni sem mertem soha...

Forrás: Pinterest

***

Ugyanebben az időben, egy roskatag piros bogárhátú autóban...

- Ezt nem hiszem el, a szürke ruhás hölgy volt az ajtóban- kiabálta Luca -Jurij elmondása szerint hisztérikusan. 

- Alig indult be ez a vacak autó - morogta Jurij- Luca elmondása szerint meglehetősen reszketve. 

- Állj! - sikoltott Luca. - Bárányok! 

És akkor, hirtelen a semmiből elárasztották az utat a hatalmas és félelmetesen morc felföldi juhok. 

- A fenébe! Nem akarnak arrébb menni- morgott Jurij. 

- Jurij, elkezdték nyalni az ajtót! - sikított Luca. 

- Mit csináljunk? 

- Kérd az angyalokat, kérd az angyalokat és elküldik őket! 

- Férfi vagyok, nem kérek segíséget angyaloktól. 

- Hát azt nagyon rosszul teszed. Kata mondd meg neki, hogy ha ennyire elutasító az angyalokkal, órákig itt ülhetünk. 

- Katát kédezed, hiszen Kata...

Csönd. 

Bégetés. 

Szuszogás hangja. 

- Ott felejtettük!!! 

***

Hogy haragszom-e rájuk? Az embernek neheztelnie kell valamiért, hogy bárkire is haragudhasson. Az én gondolataim között viszont csak a legutolsó dolog volt a neheztelés. Amikor ijedten felhívtak, hogy életben vagyok-e még, Mackintosh hivatalos, várúri hangján meggyőzte őket, hogy épségben vagyok, én pedig két perccel később ugyancsak meggyőztem Lucát arról, hogy Mackintosh nem rabolt el, nem kell azonnal a Scotland Yarodot hívni. 

- De biztos, hogy jól vagy? - kérdezte Luca pár bégetés között. 

- Soha jobban - súgtam. 

Aztán Mackintosh kivette a kezemből a telefont, és messze dobta. 

Skót türelmetlenség. Meséltem már róla? Mert az a helyzet, hogy most is szemtanúja vagyok annak, ahogy Mackintosh várúr türlemetlenül a képernyőm elé pöffeszkedik, mondván, hogy ő nem lő Bambira, és majd meglátom, hogy az újévi fácán vadászatban mi is a szép. Csak induljunk már!- morogja. Annyira szexi, szívesen felrónám neki, de nem tehet róla... 

Nincs mit tenni. Vadászatra kell járnom, és meg kell mentenem a fácánokat... Arra gondoltam, hogy beszervezem Jurijt és pár szobalányt a " Mentsük meg az állatokat" klubba. Tarthatnánk gyűléseket a padláson, szigorúan elkerülve a lezárt szárnyat, és készíthetnénk kitűzőket, meg tüntetéseket, és... 

A GALÁD KIKAPCSOLTA A MONITOROMAT. 

.. szóval és egy igazi éden kertet hozhatnánk létre itt Heart Hollowban. Megmutathatnánk a felföldi embereknek, hogy... 

ELMENT. 

Egy napja sem udvarol nekem, és itt hagyott. Mindjárt reklamálni kezdek. Ilyet egyetlen egy romantikus könyvben sem olvastam!

UI: 

Most utána szaladok, kiengesztelem, és véletlenül belegázolok minden bokorba, hogy a fácánok idő előtt elrepüljenek. 

UI 2: 

Sokszor csókol Mindenkit -  a végtelenül boldog-, és hamarosan zord várurával heves - de azért mégsem olyan komoly- vitába keveredő Csíz Kata. 

Nektek is boldog új évet!