Mikulás
2015. december 6., vasárnap
Lucával megajándékoztuk egymást egy-egy csoki mikulással. Az enyém hagyományos tortabevonó ízű, piros kabátos, picit behorpadt a feje. Ő mentolos csokisat kapott, mert az a kedvence. (A mentolos csokisnak zöld kabátja van, és olyan gülü szeme, mintha könnyezne a sok mentoltól.) Luca meg is ette gyorsan, hogy ne lássa. :) Én megtartom, honvágyam lett tőle. Kicsit szentimentális hangulatban adtuk át őket a régi mosókonyha ablakülőjében. Nagyon picit -majdnem- elbőgtem magam.
Odakinn fehérré varázsolta a dér a tájat. Mackintosh előhozatta a madáretetőket, és most minden fán cinkelabdák, meg odúk lógnak. Állítólag felváltva fogjuk etetni őket, aki a soros, annak fél órával hamarabb kell jönnie. Én a mosókonyhát takarítom. Lelki szemeim előtt görnyedt hátú főkötős asszonyok súrolják a padlót, és hálát adok a sorsnak, hogy én ezt csak szórakozásból csinálom. Csillognia kell minden kőnek, bezsírozok minden bútort, és benézek minden repedésbe - mert kincset akarok találni. Az már más kérdés, hogy hogyan fogom átcsempészni a vámon. Egyelőre még nem találtam egyetlen elrejtett medaliont, levelet, titkos térképet. De tudom, hogy ott vannak valahol.
Tegnap már majdnem végeztem a teremmel, de bejött a kulcsárné asszonyság, és pár helyütt nem találta " perfect"-nek a teljesítményemet. Ma legalább lazíthattam, nem kellett folyton görnyednem, helyette megmostam az ablakokat, elrendeztem a székeket, és megpróbáltam nem észrevenni azt az undorító szagot, amit az évek során a falak magukba szívtak.
Délután Mackintosh benézett, hogy megy sorom. Kétszer végig szántotta a szobát hatalmas lépteivel, majd megkért arra, hogy zárjam be az ablakot. Aztán szó nélkül eltűnt. Mi üthetett bele? Picit megijedtem, mondtam is Lucának, hogy mi van, ha észrevette a csoki mikulásomat az ablak párkányon ülni? Sokkolhatta a látvány, szerintem még nem is látott ilyet. De Luca szerint egyszerűen csak akar valamit. Próbálom csillapítani a képzeletemet. 1. nem gondolhatok semmi romantikusra 2. nem gondolhatok arra, hogy csodás munkámat látva fizetésemelést kapok. 3. nem gondolhatok arra, hogy sanyarúságomat látva kiemel innen, és a jobbkezévé tesz. 4. gyakorlatilag az lesz a legjobb, ha nem gondolok semmire.
Kérdeztem Dianát, - ő egy kislány a szállásunkon-, hogy látott -e már Mikulást kiltben. Tudományos és kissé lenéző grimaszt vágott, majd kijelentette: az igazi Mikulás szoknyában jár. Ha belegondolok én sosem néztem a köpenye mögé, és teljesen zavarban vagyok, most akkor láttam alatta nadrágot, vagy csak a konzervatív nevelésem képzelte oda?
Holnap én leszek a madárfelelős. Úgyhogy, - ahogyan azt egy Jane Austen regényben mondanák-, most nyugovóra térek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése