A boa, a rézkád meg az angyal...

 Ma volt az első munkanapom. Stop. Mindjárt rádőlök a billentyűzetre, és itt helyben elalszom. Stop. A skót kastélyok nem is romantikusak. Stop. Hol van a karácsony??? Stop. Egyáltalán beléphetek én a kastélyba egyszer?

Jurij szerint lesz még jobb is, de én nem látok erre sok esélyt. Szobalányként osztottak be, aki jelenleg takarít, és semmi mást nem tehet, csakis amit mondanak neki. ( Mondjuk ezt előre gondolhattam volna.) Ahogy tegnap már említettem, van egy kulcsárné asszonyságunk, nevezzük "nevén",  Margaret Archer, akinek valóban hatalmas kulcscsomó zörög az oldalán, rajta a tíz centis, meg a háromszor akkora -  szerintem fél kilót is nyomó - orbitális kulcsokkal. Margaretet úgy képzeljétek el, mint a régi filmekben az elemi iskolások keményített galléros tanárnőit. Sasorra van, sosem láttam még ilyen hegyes orrot, és vékonyra kiszedett szemöldöke. Ennyit jegyez meg az ember belőle első látásra. Aztán már azt is megtudtam pár perc után, hogy ki nem állhatja az új munkaerőt. Úgy mondta, és nem értettem semmit félre, hogy az új cselédeket - jó itt lehet, a fordítás kicsit önkényes-, be kell törni. Velem például kisúroltatott a mosókonyhában három jókora rézfürdőkádat.  Minek? Kérdezem én, minek? És a kastélyba még most sem léphettem be, csak bámulom a melléképületek ablakából.

Luca szerint próbára tesznek az angyalok. Mondtam már, hogy Luca angyalbolond? Gyerekkorában látott egyet az ágya mellett, azóta mindent elolvas róluk... Azt mondja, nekem is van angyalom, két szárnya van és három szeme. Szerintem nem így néz ki.  Bár valószínű, hogy most az asztal szélén üldögél és csalódottan lóbálja a lábát.

Gyerünk Kata, ilyen hamar ne add fel! Holnap találkozni fogunk a vár urával. A mostani beosztásunk csak ideiglenes, ő - Luca elmondása szerint- meg fog bámulni minket, odahív a tiszttartói asztalához, ahol két perc beszélgetés után- mi a neve?, honnan jött? - megállapítja majd, miben vagyunk a legjobbak. Tisztára mint a Harry Potterben a Teszlek süveg! Majd mantrázok előtte kicsit, hogy nehogy a Mardekárba soroljon.
Persze nagyon izgulok. Ewan Mackintosh állítólag komoly, mufurc ember, aki mindenkitől elvárja a pontosságot és a fegyelmet. Gyűlölöm az ilyen embereket. No de hogy valami jót is mondjak, kaptunk egy új, remek szálláshelyet itt a faluban. Az én szobám a padláson van, szuper a kilátás, pont a falu terére néz az ablak, és egy egészen új ágyat is kaptam, ami csak kicsit nyikorog, amikor ráülök, vagy amikor álmomban forgolódni kezdek. Az előző lakó itt hagyott egy boát. Nem tudom eldönteni, hogy szilveszteri boa vagy karácsonyi girland, de én most karácsonyfa ágat eszkabálok belőle, és az otthonról hozott szaloncukrokat fogom rá akasztgatni. Minden nap egyet ehetek majd meg, így karácsony napjára 24 üres szaloncukros papír fog a tükröm keretén lógni. Adventi naptárból nincs kreatívabb, ugye emberek?

Szaloncukorban gazdag, ám rézkádakban szegény napot kíván

Kata