Első munkanapom

Habár takarításra vagyok felvéve, első munkanapom első fele azzal telt, hogy bokrokat nyestem egy hatalmas ollóval- ami nyilván a bokor nyeső olló :). A kastély, amit én Heart Hollownak hívok, -  de tudjátok, titoktartási nyilatkozat!!! - egy hatalmas parkban található, aminek északi oldalán gyakorta találkozni szarvasokkal, amint kimerészkednek az erdőből. Szegénykéimet azért tartják, hogy a vadászatokon legyen vad, értitek. Én mint lelkes állatvédő arra gondoltam, hogy bővítem szikár munkaadóm könyvtárát a Bambival, mert biztos, hogy sosem olvasta. No de a táj, az valami fantasztikus. Van egy kiszáradt fa, ami tele van varjúfészekkel, és olyan hatalmas madarak laknak benne, amiktől már én is félek. Amikor a közelükbe merészkedtünk az egyik szlovák lánnyal, elkezdték csattogtatni a csőrüket, és mély torokhangon lekárogták még a hajunkat is. Mondtam a lánynak, akinek a nagy izgalmak közepette elfelejtettem megkérdezni a nevét, hogy mindent a karácsonyért, de azért ezt még sem. Szóval a park egyik ösvénye kísértetiesen szűk és bokros maradt.
Egészen magába szippantott ez a történelmi, fenségesen büszke hely. Annyira imádom, már most a szívemhez nőtt. Az ablakok imitt-amott kormosak, megosztott üvegcelláik szinte vonzzák a tekintetet, a szürke falakon ott a klánháborúk és angol kizsákmányolás nyoma. Imádom az apró tornyocskákat, és azt, hogy olyan, mintha épp most élt volna túl az épület egy szélvihart, mégis áll, büszkén, egyenesen, mintha csak azt mondaná a támadóknak: ezt nektek! Heart Hollow jelenleg a szívem csücske.

Felsepertük metszés után a két központi utat, és most a melegedőben várjuk, hogy megérkezzenek az ácsok, mert állítólag javításra szorul pár lépcső, és pár ablakkeret. Azt nem tudom, hogy csak bemutató jellegű lesz-e a kastély, vagy lehet majd aludni is benne, de én majd megveszek érte, hogy végre a szobáiban takaríthassak. Azt mondják, kísértete is van, egy szigorú tekintetű, kontyos nevelőnő járja a folyosókat, és néha benéz a tanuló szobákba, minden rendbe van-e. Kicsit libabőrözöm, ha rágondolok.

Készítettem fényképeket is, de mivel szigorú titoktartás van, és ez a Mackintosh pont úgy néz ki, mint aki ezt nagyon szigorúan veszi, nem teszem be őket ide, csupán pár olyan képet publikálok, amit a neten találtam, és amik " szinte lélegzetállítóan hasonlítanak" az eredeti kastélyra. Délután lehet, megint jelentkezek.

Ennyi apró tornyocskánk nincs, de van nekünk is négy, a központi elülső front viszont pont ilyen, - a kiugró boltíves ajtós épületszárnyra gondolok. A hatás majdnem ilyen, csak még kísértetiesebb, vonjátok le tehát oldalt a tornyokat, és tegyetek helyére egyszerűbb homlokzatot. Tudom, hogy nem érthető, de így van. Ha majd találok még hasonlatosabb képet kiposztolom. (Sajnos havunk az nincsen, de még zúzmaránk sem.)

Jajj, majdnem elfelejtettem leírni, hogy míg a bokrot nyestem - egyébként szabad télvíz idején bokrot nyesni?  ugye, hogy nem - , szóval láttam Ewan Mackintosht, amint fekete lován az erdőbe üget, hű vadászkopója pedig ott lihegett a nyomában. Költői kép volt, sajnos nem mertem lefotózni.